A Börzsönyi Hegyimentő Szolgálatot délután három órakor egy túrázó hívta fel. Elmondta, hogy a Csóványosról Nagy-Hideg-hegy felé tart, amikor egy másik túrázó a Szabó-kövek irányából felfelé futva segítséget kért tőle. Elmondása szerint lejjebb, az ösvényen egy hölgy súlyosan megsérült.
A telefonáló túrázó jelezte, hogy elindul a sérült irányába, és amint megtalálja, ismét telefonál, hogy pontosítani tudja a helyszínt, valamint beszámoljon a sérült állapotáról.
A Börzsönyi Hegyimentő Szolgálat ügyeletese közben riasztotta a Szokolyán ügyeletben lévő három hegyimentőt, valamint felvette a kapcsolatot a Katasztrófavédelem Nógrád vármegyei műveletirányításával és az Ipoly-völgyi Különleges Mentő Egyesülettel.
Nem sokkal később a segítőkész túrázó ismét telefonált. Ekkorra elérte a sérültet, és pontosítani tudta a helyszínt is: a hölgyet a Vilma-pihenőnél találta meg. Beszámolója szerint a sérült lába súlyosan megsérült, más sérülése azonban nem volt.
Az Ipoly-völgyi Különleges Mentő Egyesület egyik tagja ekkor éppen a diósjenői mentőállomáson tartózkodott, ezért az Országos Mentőszolgálat munkatársaival és a szükséges felszereléssel együtt indult el a Csóványos irányába. Ezzel párhuzamosan a Börzsönyi Hegyimentő Szolgálat egysége Szénpatak–Foltán útvonalon közelítette meg a Csóványost.
Körülbelül 35 perccel később az Ipoly-völgyi Különleges Mentő Egyesület és a Börzsönyi Hegyimentő Szolgálat egységei az Országos Mentőszolgálat munkatársaival együtt a Csóványoson találkoztak. Innen már gyalog folytatták az utat a sérült felé, a meredek ösvényen mintegy 250 métert lefelé haladva.
A helyszínen az Országos Mentőszolgálat munkatársai megvizsgálták a sérült hölgyet, miközben a hegyimentők összeszerelték a magukkal vitt kerekes hegyimentő hordágyat.
Miután a mentősök ellátták és szállítható állapotba hozták a sérültet, megkezdődött a mentés fizikailag legnehezebb része. A hölgyet a hegyimentő hordágyon kellett visszaszállítani ugyanazon a meredek ösvényen felfelé, egészen a Csóványosig. Bár ez az útvonal jelentős szintemelkedést jelentett, minden más lehetséges mentési útvonal lényegesen hosszabb lett volna.
Az Ipoly-völgyi Különleges Mentő Egyesület, az Országos Mentőszolgálat és a Börzsönyi Hegyimentő Szolgálat közös, összehangolt munkájával a sérült hölgyet sikerült feljuttatni a Csóványosra. Innen az Ipoly-völgyi Különleges Mentő Egyesület terepjárójával, közösen szállították tovább a Diósjenőn várakozó mentőautóhoz.
Az Országos Mentőszolgálat a sérült hölgyet ezt követően a váci kórházba szállította további vizsgálatok és ellátás céljából.
Külön szeretnénk megköszönni annak a túrázónak a segítségét, aki a bejelentést követően elindult a sérült felé, majd a helyszín elérése után pontos információkkal segítette a mentés megszervezését. Helyismeretével és rátermettségével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy gyorsan tisztázni tudjuk a sérült pontos helyét és a körülményeket.
Hegyvidéki mentésnél a pontos helyszín ismerete rendkívül fontos. A Börzsönyben akár néhány száz méteres eltérés is teljesen más megközelítési vagy mentési útvonalat jelenthet. A célunk minden esetben az, hogy a sérültet a terepjáró mentőjárművekkel a lehető legjobban megközelítsük, és a hordággyal történő szállítás a lehető legrövidebb útvonalon – lehetőség szerint lefelé – történjen.
Ebben az esetben a terep és a sérült elhelyezkedése miatt éppen az ellenkezőjére volt szükség: a hölgyet először a meredek ösvényen felfelé, a Csóványosra kellett szállítanunk, mert összességében ez jelentette a leggyorsabb és leghatékonyabb mentési útvonalat.
